Magyarország első füstfaragói (II. rész)
Az első szakemberek országunkban
A Szujovszky János által név szerint ismert legelső magyarországi kéményseprő iparos Keraus Kristóf, 1590 szeptember 17.-én tette le a polgáresküt Sopron városában. A szakember akkoriban már valószínűleg hosszabb ideje űzhette a városban, és feltehetően annak környékén a kéményseprő ipart. Feltehetően annak köszönhetően, hogy az egyik legnagyobb magyarországi város polgára lett, az emberek elfogadták a kéményseprést tisztes megélhetést nyújtó mesterségként. Azonban meglehet, hogy ez nem is a mesterségnek, hanem inkább Keraus személyének szólt. A szakma iránti fenntartásokat bizonyítja a tény, hogy amikor az említett füstfaragó már nem tartózkodott a városban, 1594-ben egy szakmabéli arról panaszkodott, hogy foglalkozása miatt nem kap polgárjogot. Egy régi németül vezetett községi jegyzőkönyv szóhasználata azt sejteti, hogy francia vagy olasz származású lehetett a panaszos. Sopron városa 1610-ben is elutasította egy Veit nevű szakember polgárjog iránti való kérelmét, ezzel együtt felhívta a figyelmét a kémények lelkiismeretes tisztítására.
(A kép forrása: flickr.com)
Közel két évtized múltán Quiecz Jakab lett Keraushoz hasonlóan Sopron kéményseprője, aki nem tartozott a módosabb emberek közé. Előtte Bécsben szolgált, így feltehetően rokona volt az 1630-ban letelepedett Antonius Quiez kéményseprőnek.
Kassa városának 1607. évi szabályrendelete alapján, a bíró úrnak kötelessége volt két kéményseprőt kiállítani, hogy olcsó pénzért seperjenek. Az úr a rendeletnek részben eleget is tett, azonban a város lakói két év múlva arra kérték a tanácsot, hogy beszéljenek a szakmabéliekkel, hogy ne húzzanak tisztességtelenül hasznot a kéményseprésből. Ezután egy nagy kémény után 25 dénárt, egy kis kémény megtisztítása után 12 dénárt kérhettek el. 1639-ben Kassa füstfaragója Üveges Mihály, azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy ne engedjék fiát ellene munkálkodni. 1643-ban a kassai magisztrátus előírta, hogy házanként vizsgálják meg a kémények állapotát. Aki 15 napon belül nem javította ki az észlelt hibát, azt megbüntették. Akármennyire is elismerték a szakma fontosságát, az mégis kis jövedelmet biztosított.
A városok fejlődésével, az építkezések növekedésével és a gyakori károkat okozó tűzvészek miatt a hatóságok is belátták a kéményseprés fontosságát. A kialakult körülményekre való tekintettel a XVII. század második és a XVIII. század első felében, lehetőség adatott az olasz kéményseprők letelepedésére.
Körmöcbánya 1699-ben iktatott tűzrendészeti rendszabásának második pontja részletesen leírja a kéményseprővel szembeni elvárásokat. A rendelet továbbá leírja, hogy a város tanácsa a tanult kőmíves és kéményseprő legényt, Balázs Fülöpöt vegye fel a város kéményseprőjének, és a szakember kapjon a város szívében lakást is, hogy minden polgár tudja, hol keresse, és hamar odajuthasson, ha valahol tűz üt ki. Többek között felhatalmazást is kapott a késedelmeskedő házigazdák leintésére, ha ők nem hívták a szakembert időben. Továbbá szabályozták a füstfaragók kéményenkénti keresetét, miszerint alacsony kémény sepréséért 12 dénárt, közepeséért 15 dénárt, nagy kéményéért 20 dénárt, vagyis 10 krajcárt fizessenek nekik. A füstfaragók ellenben kötelesek voltak kellően jól megtisztítani a kéményeket, majd a kémény tetejéből kikiabálni, hogy abban a házban is ahol éppen sepertek, illetve a szomszédban is tudják, hogy a kémény teljesen ki lett tisztítva. A város tanácsa továbbá felhívta a polgárok figyelmét, hogy jelentsék, ha a füstfaragó nem teljesítette kötelességét.
Az 1680-as évek második felében Budán Franzin Péter Pál volt a füstfaragás mestere, aki a magyar művelődés történetébe is beírta magát. 1700-ban Buda szabályzata rábízta a kémények vizsgálatát, illetve negyedévente “látó emberek” bevonásával nézték meg a padlásokat, kéményeket és tűzhelyeket fent a Várban és a Vízvárosban, és ahol tűzveszélyes dolgokat észleltek, jelentették. A fentebb említett munkáért a város pénztárából minden esetben 1 forint 30 krajcár illette a “látó embereket”.
1673-ban I. Lipót az alsó-ausztriai kéményseprőknek kibocsátott céhlevelét 1702-ben megerősítette, miszerint a 21 helyen működő 22 szakemberből három magyarországi. Ebben az időben Selmecbányán és Székesfehérváron is állandó kéményseprő dolgozott. Székesfehérváron 1715-ben Bán Mihály és Szabó Lőrinc kéményseprők nevét említik, és mivel akkoriban és a későbbiekben Riva mesterről szólnak a források, így vélhetően az ő alkalmazottai voltak.
1739-ben Budán a Vízvárosban Petroti József kéményseprő neve maradt fent a források szerint.
Az 1725. évből származó feljegyzések szerint Besztercebánya kéményeit egy A. Regacci nevű szakember gondozta, míg 1728-ban Pozsonyban Péter Martini, 1730-tól és 1732-től Bartholoneo Godone és Giovanni Manfrina dolgoztak önálló iparosként a szakmában.
Albertini János 1728-ban kapott Sopronban polgárjogot, ám 1738-ban 12 forint büntetést szabtak ki rá, mert hanyagul seperte ki egy házaspár kéményét.
Riva János Domonkos 1747-ben tette le Sopron városában a polgáresküt, azonban egy bejegyzésből kiderül, hogy Rivát 30 forint büntetéssel sújtották, mert nejével korábban élt házas életet, mint lehetett volna. Azonban bárhogy is történt, egy soproni kéményseprő dinasztia tekintette ősének őt.
A cikk Szulovszky János Füstfaragók című könyvét használta fel forrásként.
Kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Magyarország első füstfaragói (I. rész)
A szakma elterjedése
Hazánkban a XVI. századtól számíthatjuk kezdetét a kéményseprésnek, mint iparszerű foglalkozásnak. Európa más tájaihoz hasonlóan, így Magyarországon is eleinte csak más szakmák művelői látták el mellékes munkaként a kémények szurok- és koromtalanítását.
Sopronban az 1500-as évek elején a fazekasok és az ácsok közül kerültek ki az alkalmi füstfaragók. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint a város adófizetőinek alsó rétegébe tartozó András nevű fazekas mester példája. Ezeknek az iparosoknak szükségük volt kiegészítő jövedelemforrásra, ezért vállalták el a sokak által alábecsült tevékenységet, mely önmagában olyan keveset jövedelmezett, hogy a vándorló kéményseprők fűszerekkel, déligyümölcsökkel, piperecikkekkel és más közkedvelt termékekkel is kereskedtek. A XVII. századig a kalaposokkal, szappanosokkal, tűcsinálókkal együtt az úgynevezett szabad művészet szakmái közé tartoztak.
A szakma negatív megítélésében nagy szerepe volt annak, hogy a munka elvégzésére rendszeresen alkalmaztak 10-15 éves fiúkat, akik lényegében nap mint nap életveszélynek voltak kitéve. Ennek ellenére árvaházakból, valamint szegény családokból mindig jöttek gyermekek ezen munkakörülményekbe. Bizonyos államokban egészen a XIX. század végéig általános jelenség volt a gyerekmunkaerő alkalmazása.
(A kép forrása: flickr.com)
Ez a mesterség azonban messze nem olyan egyszerű, mint ahogyan az elsőre úgy tűnik. Komoly fizikai erőt, bátorságot és ügyességet igényelt, hiszen a kémény megtisztításához belülről komplikált technikával kellett kimászni. A kémények eleinte szögletes, hatvanszor hatvan centiméteres, vagy még ennél is nagyobb belmérettel bírtak, így a kéményseprőknek kinyújtott lábakkal és karjaik segítségével felváltva, a kémény falához támaszkodva kellett mintegy feltornázni magukat. Ez nemcsak fárasztó, hanem életveszélyes művelet is volt. A keskenyebb részeknél felfelé menet a kaparóvassal a kémény falára tapadt égéstermékeket kaparta le a kéményseprő, míg lefele jövet a két marokra fogta nyírfaseprőjét, aminek segítségével a feje felett szeglettől szegletig súrolásszerűen mozgatva seperte le a kaparás után megmaradt koromréteget. A csőbetorkollások környékén kellett a legalaposabb munkát végezni, ahol a korom leghamarabban szokott átalakulni könnyen gyúló szurokká. Ellenben, ha a kéményben csak porkorom volt található, akkor a kéményseprő nem használt kaparóvasat.
A kéménysperők ruházatával kapcsolatosan azt kell tudni, hogy csak a XX. század közepétől alakult át, azonban eddig az időpontig mondhatjuk azt, hogy változatlanul megőrizte a középkorból örökölt formáját. Mászókémények esetében, nemcsak a kéményseprők fizikai ereje, hanem öltözete is komoly mértékű igénybevételre került. Ebben az esetben a szarvasbőrből készült, úgy nevezett “kormosruha” bizonyult a leginkább alkalmasnak. Ezt a felszerelést foltokkal is ellátták azokon a helyeken, ahol a leginkább ki voltak téve a kopásnak, például a térdnél, a könyöknél, ülepnél, valamint a lapockánál. Ezeket a foltokat aztán tovább erősítették csirizes vasreszelékkel vagy éppen enyves faforgáccsal.
Esős idő esetén a ruhát bekenték zsírral, hogy ne ázzon át, azonban ebből problémák is adódtak: nem szellőzött megfelelően a ruha és könnyen bepállott a bőr alatta, emellett gyakran kidörzsölte a munkás különböző testrészeit. A sok mászást igénylő munka miatt szükség volt arra, hogy hideg-meleg időben egyaránt zokni nélkül, mezítlábas papucsban járjanak. Mivel sarkukat meg kellett védeni a berepedezéstől, hetente bekenték halzsírral.
Továbbá csőszerűre szabott nadrágjuk szárait bokánál, míg munkakabátjuk ujjait a csuklónál kötötték össze zsinór segítségével ezenfelül derekuknál szíj használatával magukhoz szorították ruhájukat, hogy a szennyeződés ne hatoljon be alá. Fejkötőjük alatt vászonból, vagy más könnyű anyagból készült sapkát hordtak, ilyen módon óvták fülüket és hajukat a koromportól. Hogy tüdejükbe ne kerüljön korom és kátránypor, szájkendőt viseltek, melyet a könnyebb levegővétel érdekében ritkásan szőtt, átlátszó anyagból készítették el, hiszen ez a szakma sajátos légzéstechnikát is igényelt.
Szerszámaikat tekintve alapvető eszközük volt a kaparóvas, mely elsősorban a lerakódott szurok fellazításánál és eltávolításánál nyújtott segítséget a kéményseprőnek. Nyírfaseprőjüket eleinte maguk készítették, majd a későbbiekben erre szakosodott emberektől szerezték be őket. A kéményseprő jellegzetes eszköze, továbbá az általában vörösfenyőből készített lajtorja, ezért is nevezték sokáig őket létrás koldusnak, ezzel mintegy utalva arra, hogy míg a kéményseprő munkájával életeket ment, addig a szakmának, sajnos komoly megélhetési nehézségei vannak.
A cikk Szulovszky János Füstfaragók című könyvét használta fel forrásként.
Kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Szent Flórián - A kéményseprők védőszentjének története
A helyszín Zeiselmauer kisközség, Ausztria. Ugorjunk vissza az időben, pontosan a 3. századba, Diocletianus császár uralkodásának idejébe, amikor is ennek a helynek a neve még Cesia volt, ugyanis a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott.
Született ezen a kis településen egy Flórián nevű gyermek. Fiatal volt még, amikor a császári hadsereg tagja lett. Komoly karriert futott be a seregben, egyre magasabb tisztségeket tölthetett be. Diocletianus uralkodásának esztendeiben azonban a keresztényüldözés újra napvilágot látott, és félelmetes méreteket öltött, Flórián pedig, tekintve, hogy ő maga is hívő keresztény volt, köszönhetően azon, titokban szintén hívő társainak, akik megismertették vele a keresztény hitet, ebben semmi áron nem akart részt venni. Visszavonult Laureacum vidékére, ahol még a császár adományozott számára birtokot. Laureacum mai neve Lorch, Felső-Ausztria tartományban található.
Egyszer Laureacum határa környékén összetalálkozott volt katona társaival, akikkel örömmel köszöntötték egymást. Mikor érdeklődött afelől Flórián, hogy mi járatban vannak, a válasz az volt, hogy keresztényeket keresnek a császár parancsára, hogy felkoncolhassák őket. Flórián mutatta magát, hogy itt van, ő is keresztény, nem kell tovább keresniük.
Katonatársai, mikor látták, hogy nem tréfál, megkötözték és a helytartó, Aquilinus elé vitték. A helytartó is meglepődött Flórián szavain, ugyanakkor nyájasan invitálni kezdte, hogy tartson velük az üldözésben, áldozzon az ő isteneiknek, és a császár újra a kegyelmébe fogadja őt. Flórián így válaszolt: “Krisztusomat nem adom cserébe sem a te, sem a császár kedvéért.”
Aquilinus, persze egyre idegesebb lett, fenyegette Flóriánt, aki azonban hitében rendíthetetlen maradt. Próbálták erőszakkal ráerőltetni akaratukat, Flórián pedig Istenhez fohászkodott, hogy segítse meg, felismervén, hogy nincs esélye ekkora túlerővel szemben.
Amikor viszont a katonák meg akarták ragadni, Flórián karjai olyan nehezek lettek, hogy meg sem tudták őt mozdítani, bárhogy is próbálták.
A helytartó, látván, hogy első terve kudarcba fulladt, korbácsolást rendelt el ekkor. Flórián az ostorcsapásokat, hihetetlen állhatatossággal tűrte. Habár iszonyatos fájdalmakat élt át, végig fohászkodott Istenhez.
A helytartó, látván, hogy nincs semmi a kezében, amivel rá tudná venni Flóriánt a császár imádására és a keresztények üldözésére, azt parancsolta katonáinak, hogy vigyék őt a folyóhoz, kössenek malomkövet a nyakába és dobják a vízbe.
A mai Inn folyót átívelő hídra érve utolsó kívánságként Flórián azt kérte, hogy elmondhassa utolsó imáját. “Uram, Jézus Krisztus, vedd magadhoz a lelkemet!”- könyörgött az Istenhez az égre nézve, majd térdre ereszkedett, és hosszan tovább imádkozott.
A katonák csak álltak ledermedve. Látva állhatatosságát és hatalmas hitét, nem mertek hozzányúlni egy ujjal sem. Ellenben arra ment egy zsoldos társuk, aki egy rúgással a folyóba taszította a számára ismeretlen Flóriánt. Szerette volna látni a zsoldos, miként merül el Flórián a habok között, de amint letekintett a hídról, megvakult.
Isten nem csak így dicsőítette meg vértanúját. A folyó a testet egy sziklára vetette ki, mikor is egy óriási sas szállt rá, és őrizte kiterjesztett szárnyaival. Flórián egy Valéria nevű özvegynek megjelent álmában, melyben megmutatta neki, hol van a teste, és hol van az a hely, ahol szeretne nyugodni. Másnap a hölgy pedig gondoskodott Flórián testének tisztességes eltemetéséről.
Szent Flóriánhoz kapcsolhatóan rengeteg csoda történt, melyek rendszerint tűzvészekből való megmenekülések voltak. A történet szerint imádkozásának hatásaként egy lángoló épület tüze egyszercsak csodálatos módon kialudt, egy másik alkalommal egy szénégető könyörgött hozzá, hogy küldjön vizet, mert munkájának végzése közben egy hatalmas lángoló boksa közepébe esett, melyben a lángok körbezárták. A szénégető könyörgésének pillanatában víz zúdult a lángokra, melyek ennek folytán elaludtak. Ezeken kívül még számtalan csoda van, amelyet Szent Flórián közbenjárásához kötnek. A szentet ezért is ábrázolják a következőképpen: katonaruhában áll, alatta egy lángokban égő ház, melyre egy dézsából vizet önt, és eloltja a lángokat.
Szent Flórián szobra a wietingi plébániatemplomban (Forrás: commons.wikimedia.org)
Szent Flórián, aki vízben távozott a Földön élők közül, rengeteg tűzvész végzetes kimenetelét akadályozta meg. Méltó módon hívják a mai napig a tűzzel kapcsolatos foglalkozások, így a tűzoltók, valamint a kéményseprők védőszentjének is.
A cikk Szulovszky János Füstfaragók című könyvét használta fel forrásként.
Kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Elgondolkodtató kéményes szófordulatok
A Hogyan érdemes kéménykefét választani a hatékony kéménytisztításhoz? címet viselő, gyakorlati témát feldolgozó cikkünket követően egy kicsit elmélyedünk a kéményseprés és a kémények kulturális és társadalmi szépségeiben.
Lényegében minden ország társadalmában fontos eleme a háznak, és ezáltal a mindennapi életnek a kémény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon szófordulatok, szólások, közmondások, melyek mind a kéménnyel kapcsolatosak. Igen színes a paletta, legyen szó akár a magyar, akár a más nemzetek szófordulatait tekintve. Ezekből gyűjtöttünk most össze néhányat.
“Nem mindig sütőkemencéből megy ki a füst a kéményen.” Orosz nyelvterületen került be a különböző szólások körébe ez a fordulat. Jelentése nagyrészt megegyezik azzal, amit mi úgy mondunk, a látszat néha csal.
Akinek tűz lakik a szívében, az tud csak igazán nemesen és lelkesen cselekedni. Ha rideg az ember, a cselekedetei is hitehagyottak lesznek. Az orosz ember ezt egykoron így mondta: “A hideg kémény nem füstöl.”
A lengyel zsidó, ha olyasvalakivel beszélt, akivel haragban volt, akkor mérgében jiddis nyelven a következőket mondta: “Ne tudjon a füst a kéményedből kiszállni!” A francia nyelvben elterjedt egy ilyen formula, hogy “hiába meszeled fehérre a kéményt, mert csakhamar fekete lesz", melyben egyszerre érezhető az utalás a hiába végzett munkára, valamint a problémák szőnyeg alá söprésének későbbi következményére, mikor is újra számolni kell azzal a problémával, amiről próbáltunk hirtelen megfeledkezni.
“Nem lehet a kéményt anélkül kisöpörni, hogy be ne kormozná magát az ember”, ez a német nyelvterület bölcsessége, amely magában hordozza azt a jelentéstartalmat, miszerint az eredményért keményen meg kell dolgozni, és bizony egy probléma megoldásához vállalni kell a kockázatot, hogy valahol mi is sérülni fogunk.
"Hogy egy kémény füstölögjön, ahhoz sok pénz szükséges,”- ezt a fordulatot már a németalföldi területeken használták. Érdemes megfigyelni, hogy a kémény füstje és a gazdagság már egy bizonyos erősségű logikai kapcsolati összefüggést tudhatott magáénak. Persze, ez az adott állam gazdagságától is függött, hogy milyen formában kerül elő, Albániában, például, mivel csak a tehetősebbek házán volt megtalálható a kémény, így a gazdagabb réteg megnevezése “magaskéményűként” terjedt el a déli országban.
A kép forrása: pixabay.com
Lássunk pár példát Magyarország területéről! Talán erre vagyunk a leginkább kíváncsiak, elvégre saját történelmünk, problémáink találhatóak meg szólásainkban, közmondásainkban. Mint az nyelvünk, szókincsünk, fordulataink gazdagságából is adódik, nem egy szólásunk, illetve közmondásunkban található meg a kémény motívuma:
“Nem füstös a kémény.” Mint azt a németalföldi példánál is láthattuk, sokszor összekapcsolódott a kéményből kiszálló füst és a gazdagság közötti összefüggés. Ez a szólásunk is erre utal: olyannyira nem használják a kéményt, hogy főzniük sincsen mit, tehát az abban a házban lakók nagyon szegények.
“Hol a kémény nem füstölög, nehezen lesz ott nagy ebéd.” Ott számíthatunk kellemes vendéglátásra , ahol erre sokat készülődnek (Más esetben aligha…).
Hányszor érezzük azt, hogy mások helyett bűnhődünk, ez a régebbi generációk által gyakran használt fordulat pont az ilyen helyzeteknél került megfogalmazásra, miszerint “engem dugnak ki a kéményen.”
“Füstöl a kémény, de nem tudjuk, mi fő alatta.” Milyen szép párhuzam a fentebb említett orosz megfelelővel! Jelentése is hasonló: A látszat néha csal.
“A kémény sem füstöl magától” - Ismerjük azt a közmondást, hogy: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja? Egykoron a hasonló jelentéstartalmat (miszerint minden hírnek megvan az alapja, amiért sokan beszélnek róla) így ebben a rövidebb formában is kifejezték.
A cikk Szulovszky János Füstfaragók című könyvét használta fel forrásként.
Kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Hogyan érdemes kéménykefét választani a hatékony kéménytisztításhoz?
Több cikkünkben írtunk már az égéstermék-elvezetők tisztításának rendkívüli fontosságáról. A hónap elején megjelent írásunkban a kéménytüzekkel kapcsolatos fontos tudnivalókról ejtettünk szót, míg a szakmai blog indulásakor a kátrányosodás okait vettük górcső alá.
Nem megismételve most az akkor írottakat, ezúton is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a kémények, kazánok, égéstermék elvezetők tiszítása rendkívül fontos, és elengedhetetlen a biztonságos életkörülmények megteremtéséhez.
Jelen írásunkban a különböző esetekben alkalmazandó kéménykefékről szeretnénk némi adalékkal szolgálni, hogy minél gördülékenyebben mehessen a beszerzés folyamata a kéménykefét használók számára.
Más kéménytípusokhoz más kéménykefe az ideális
Az első fontos dolog, amit elengedhetetlen tisztázni: mivel több fajta kémény létezik más-más felépítésű, más anyagú, ezért a kéménykefe maga sem mindig ugyanaz a fajta kell, hogy legyen. A helyes választás sokmindent befolyásol, többek között a
- hatékony munkavégzést
- balesetmegelőzés eredményességét
- a kéményekben való károkozás megelőzését
A kémények fajtái (Király Péter nyomán)
A Magyarországon jellemző kémények fajtáit az alábbi kategóriákba soroljuk be azok kialakítása szerint:
- Szilikát kémények: Falazott, háromhéjú samott vagy kerámia béléscsővel rendelkező égéstermék-elvezetők, KAMIX, ASAN utólagos belső vakolással ellátva
- Szerelt kémények, melynek részei:
- Haszoncső, melynek anyaga:
- fém (alumínium, nemesacél),
- műanyag (PPS, PPH),
- kerámia (SCHIEDEL KERASTAR)
- Külső héj, melynek anyaga:
- alumínium,
- acél,
- réz
- Haszoncső, melynek anyaga:
- Bélelt kémények: Alumínium, nemesacél vagy műanyag (PPS, PPH) anyagú, műgyantával (FURANFLEX, FLEXFORT), vagy üveggel bélelve.
Elmondható, hogy az alumínium anyagú kémények, mivel nem alkalmasak szilárd tüzelésre, valamint nem állnak ellen a kondenzációnak, egyre ritkábbak manapság.
Az ideális kefék kiválasztása
Hatékony kéménytisztítás céljából a falazott, samott, kerámia, acél anyagú kéményekhez, illetve azokhoz, melyek utólagos belső vakolással lettek ellátva, az acél anyagból készült kéménykefét kell alkalmazni.
A műgyantával (FURANFLEX, FLEXFORT) bélelt kéményekkel kapcsolatos tisztító munka kizárólag műszálas kefével végezhető, míg a műanyag csövek esetén nylon vagy perlon anyagú kefefej a használatos.
Csavart acél, illetve nemesacél anyagú kéménytisztító kefe fejek
Kéménykefe mérete
Ha már ki tudjuk választani az adott anyagú kéményhez a megfelelő kefét, még korántsem oldottuk meg a bevásárlást, hiszen messze nem mindegy, hogy milyen méretű kefét választunk. Amennyiben az ajánlotthoz képest túl nagy kefét próbálunk meg használni egy kéményhez, nem biztos, hogy rendesen beleillik majd, ha viszont túl kicsi, akkor azt kockáztatjuk meg, hogy a tisztítás nem lesz elég hatékony és eredményes, azaz a rengeteg lerakódott szennyeződés továbbra is problémákat okozhat.
A méret kiválasztása esetén arra ügyeljünk, hogy a kéménykefe átmérője a tisztítandó kémény átmérőjénél legalább tíz százalékkal nagyobb legyen, tehát, például egy 100 mm átmérőjű kémény esetében célszerű lehet a kéménykefék közül a 110 mm-est kiválasztani.
Tolószár, kéménygolyó, végzáró golyó
Természetesen, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kéménykeféhez a kémény hosszúságához megfelelő tolószárat válasszunk. Praktikus olyan tolószárat rendelni, melynek két vége olyan menetekkel van ellátva (pl.: M10, M12), melyeknek köszönhetően univerzálisan cserélhetőek a rá csatlakoztatott kéménykefék.
Feltekerhető tolószár
Szükségünk van ezekhez még egy nehezékre, melynek segítségével el tudjuk látni a fentről történő kéménytisztítást, tehát fontos a kémény anyagának megfelelő kéménygolyót társítani az eddigiekhez - tégla építésű kémény esetében acél öntvény golyó, míg bélelt kéményeknél gumi kéménygolyó az ajánlott.
Acél öntvény és gumi kéménygolyó
Ezenkívül a tolószár használatának megkönnyítéséhez javasolt végzáró golyót használni, szintén a tolószárhoz kompatibilis menettel.
Végzáró golyó
További kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Menjen biztosra: kérjen mindig kémény nyomáspróbát!
Oszlassuk el azon tévhitet, miszerint az égéstermék-elvezető berendezések (leánykori nevükön: kémények) esetén semmi szükség sincs ún. nyomáspróbára! Pedig a helyzet épp ennek az ellenkezője, tudniillik a kémény járatában olyan égéstermék áramlik, melyek az egészségre ártalmas, káros anyagokat (szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-oxidok, korom, por stb.) tartalmaz. Vagyis, ha ezeknek sikerül beszivárognia a lakótérbe, akár a legenyhébb esetben is mérgezést, súlyosabb esetben pedig halált okozhatnak.
Ahogy azt Király Péter, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének alelnöke egy a vele készített interjúnkban elmondta, a közelmúltban bekövetkezett jogszabály változások végett (2016. július 1-től) a gáztüzelésű és zárt égésterű tüzelőberendezéssel felszerelt égéstermék-elvezetők ellenőrzésének gyakoriságát csökkentették. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy a szilárdtüzelésűeket - melyek ellenőrzését egy évvel korábban egy másik szabályzás keretében már így is redukálták - mostantól, évente, míg a gázkéményeket már csak kétévente egy alkalommal szükséges ellenőrizni.
Amit az égéstermék-elvezető berendezésekről tudni érdemes, hogy azok gáztömörségét az első üzembe helyezés előtt, illetve ezt követően négyévente ellenőrizni kell. Magának az égésterméknek tetőhéjazat fölé való elvezetése a következőképpen történhet:
- természetes huzattal (manapság sajnos ez nem elegendő - ventilátor beépítése szükségeltetik, mivel a kiáramló égéstermék hőmérséklete túl alacsony, így a huzat felhajtóereje sem elég),
- mesterséges elszívással,
- túlnyomással.
A járat megfelelő tömörségéről - 2001 előtt létesített kémények esetében - a fentebb már említett kémény nyomáspróba elvégzésével lehet meggyőződni. Ezen módszer a természetes huzat vagy mesterséges szívás elvén alapszik. Ezen folyamat lényeges mozzanatai pedig a következők:
- Tömören le kell zárni (“ledugózni”) a nem üzemelő kémény járatának bekötéseit.
- Füstképző anyagot kell elhelyezni a járatba, mindezt az alsó tisztító-, ellenőrző nyíláson keresztül.
- Ezen füstképző anyag hatására szabad szemmel is kiválóan érzékelhető, kellemetlen szagú füst keletkezik, mely jó esetben - a felhajtóerő hatására - elkezd felfelé áramlani.
- Ha ez mégsem történne meg, akkor rá lehet segíteni egy kevéske fával, vagy újságpapírral. A lényeg, hogy a huzat ‘meginduljon’ és telítse a járatot.
- Mikor a füst végre megjelenik az ellenőrző-tisztító nyílásnál, itt, a felső és az alsó tisztítónyílást le kell dugózni.
- Ezt követően, ha - a kéménytestet egészét alaposan körbejárva-megvizsgálva -, nem érzékelünk további füstöt, pl. a vizsgálófüst nem szivárgott át semerre, akkor a kéményjárat füsttömörsége megfelelőnek tekinthető.
A kéményseprő kollégák munkáját nagyban segítendő DP200 nyomáspróba végző készülék eddig nem nagyon volt kapható hazánkban, ám szerencsére webshopunkban ez is beszerezhető. Amit tudni érdemes róla, hogy:
- egy teljesen automatikus mérőműszer,
- kiválóan alkalmas túlnyomásos gázelvezető rendszerek 200 Pa-os nyomásig terjedő vizsgálatához,
- TÜV által bevizsgált, annak feltételrendszerének megfelelt,
- könnyű és kompakt szerkezetű,
- akkumulátoros működésű, mely lehetővé teszi a komplikációmentes és egyszerű használatot,
- a méréseket minden fennakadás nélkül, közvetlenül a tetőről is el lehet végezni vele,
- a mérési adatok infranyomtatóra való továbbítását egy infravörös egység teszi lehetővé. Ezen nyomtató opcionálisan rendelhető.
Szeretne megismerkedni személyesen is a DP 200 nyomáspróba-végző készülékkel? Mi, a Tiszta Kémény csapata 2018.03.22-23-án kiállítóként részt veszünk a X. Országos Kéménykonferencián, melyen a DP 200 nyomáspróba-végző készüléket is kiállítjuk standunknál. Várunk sok szeretettel minden érdeklődőt!
A cikkünk az alábbi források alapján készült:
https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2014/december/...
https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2015/marcius/3...
X. ORSZÁGOS KÉMÉNYKONFERENCIA
A Kéményjobbítók Országos Szövetsége
idén Kecskeméten rendezi meg a nemzetközi részvételű, kiállítással is
egybekötött, jubileumi X. Országos Kéménykonferenciát.
A kép
forrása: https://commons.wikimedia.org
A konferencia tervezett témakörei a következő
kérdéseket lesznek hivatottak taglalni:
●
az égéstermék-elvezetés aktuális
kérdései (kezdve a jogszabályi háttér bemutatásától és megvitatásától egészen
az európai rendeletek követelményeinek megfelelő tüzelőszerkezetek
kialakításáig, tekintettel az égéstermék-elvezetésére, ill. az elhelyezésének
feltételeire),
●
a kéményáramkör tervezésének és
kialakításának aktuális kérdései,
●
a szilárd- és gáztüzelésű
berendezések fejlesztésével kapcsolatos új energiahatékonysági és
környezetvédelmi előírások,
●
az ezeknek megfelelő
tüzelőberendezések és az ezekhez alkalmazható korszerű égéstermék-elvezető
berendezések,
●
a tüzelőberendezések okozta
környezet-terhelés, ill. ennek csökkentése,
●
az átalakuló kéményseprő
szolgáltatás, tekintettel az OKF szerepére,
●
a gyakorlatban jelentkező
kéményseprő-ipari feladatok, tekintettel a kéményépítők tapasztalataira - a
kéményáramkör nem megfelelő működéséből eredő baleseteket és az életveszély
elhárítását illetően,
A konferencián bemutatókat szervezünk.a
szakemberek és a lakossági érdeklődők számára, illetve a terem előterében
elhelyezhető kiállítói standokon a résztvevők megismerhetik a korszerű
gyártmányokat és azok alkalmazási feltételeit.
A
konferencia időpontja:
2018. március 22-23. (csütörtök - péntek)
A konferencia helyszíne:
Három Gúnár Rendezvényház
6000 Kecskemét, Festő u. 8.
A X. Országos Kéménykonferencián való
részvételre az alábbi jelentkezési lap kitöltésével lehet jelentkezni:
Jelentkezési lap látogatók részére >>
Jelentkezési
lap kiállítók részére >>
Mi
mindenképpen ott leszünk, és visszük magunkkal
(többek
között) a DP200
nyomáspróba-végző készüléket, mivel már a január végi konferencián is nagy érdeklődés
volt tapasztalható iránta, illetve velünk lesz a forgófejes
kéményvizsgáló kamera is.
A X.
ORSZÁGOS KÉMÉNYKONFERENCIA TERVEZETT PROGRAMJA
2018. március 22. (csütörtök) délelőtt
|
9:00 |
A kiállítás megnyitása A kiállítást megnyitja: Nagy Gyula, a Magyar
Mérnöki Kamara elnöke |
|
9:30 |
A konferencia megnyitása A konferenciát megnyitja: dr. Szeberényi
Gyula Tamás, Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere |
|
9:40 |
A Meszléry Celesztin-díjak átadása |
|
|
|
|
10:00 - 13:20 |
A konferencia plenáris ülése |
|
10:00 - 10:30 |
A bekövetkezett CO-mérgezések és kéménytüzek
katasztrófavédelmi helyszíni szemléjének statisztikai adatai valamint
tapasztalatai Előadó: dr. Bérczi László tű.
dandártábornok, BM OKF, országos tűzoltósági főfelügyelő |
|
10:30 - 11:00 |
A kéményseprés helyzete, jövője Előadó: Kovács Balázs, a FŐKÉTÜSZ Kft.
igazgatója |
|
11:00 - 11:30 |
Okos fűtés, tisztább levegő (tájékoztatás,
támogatások, kampányok) Előadó: dr. Dobi Bálint főosztályvezető,
Földművelésügyi Minisztérium |
|
Szünet |
|
|
11:50 - 12:20 |
A kémény és a gyakorló építész Előadó: Dr. habil Becker Gábor DLA, egyetemi
tanár |
|
12:20 - 12:50 |
Magyarország levegőminőségének állapota Előadó: dr. Béres András, szakmai ügyvezető
helyettes, Hermann Ottó Intézet Nonprofit Kft. |
|
12:50 - 13:20 |
Levegőtisztaság, lakossági fűtés az
ombudsmani gyakorlatban Előadó: dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek
szószólója |
|
2018. március 22. csütörtök
délután 14:00
- 17:40 A konferencia szekcióülése |
|
|
14:00 - 14:20 |
Magyarország kisméretű szállópor terhelése,
főbb befolyásoló tényezők Előadó: Riesz Lóránt, igazgató, Hermann Ottó
Intézet Nonprofit Kft. Környezetvédelmi és Természetvédelmi Igazgatóság |
|
14:20 - 14:40 |
Megvalósulás előtt a faapríték tüzelésű
fűtőmű Kecskeméten Előadó: Pék Gáspár főmérnök, Kecskeméti
TERMOSTAR Hőszolgáltató Kft. Dr. Bárány Gábor osztályvezető, KEFAG
Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. |
|
14:40 - 15:00 |
A háztartási és nagyüzemi szilárdtüzelés
üzemeltetési problémái és károsanyag-kibocsátásának összehasonlítása Előadó: Stieber József, ügyvezető, Stieber
Környezetvédelmi Kft. |
|
15:00 - 15:20 |
A katasztrófavédelem kéményseprő-ipari
szervezetének bemutatása Előadó: Tóth László tű. ezredes, az BM
OKF-GEK kéményseprőipari igazgatóhelyettes |
|
15:20 - 15:40 |
Támogatók előadása Kompozitor Műanyagipari Fejlesztő Kft. Tiszta Kémény Kft. |
|
Szünet |
|
|
16:00 - 16:20 |
A gázipari és a kéményseprő-ipari
szabályozás gyakorlatának ütközései Előadó: Blazsovszky László, a GMSZB elnöke |
|
16:20 - 16:40 |
A szilárdtüzelésű berendezések
csoportosítása és fejlődése Előadó: Nagy András, a MACSOI elnöke |
|
16:40 - 17:00 |
A 2022-től hatályba lépő EU-s előírásnak
megfelelő, környezetbarát tűztér bemutatása Előadó: Sápy László, a MACSOI alelnöke |
|
17:00 - 17:20 |
A környezetbarátság kényszere, lehetősége és
feltételei Előadó: Henszelmann Imre a MACSOI titkára |
|
17:20 - 17:40 |
Erdélyi építészkorzó: Nagyszeben, Medgyes,
Kolozsvár - in memoriam Csontos János Előadó: dr. Guttmann Szabolcs István, a
Romániai Építészek Rendje Erdélyi Fiókjának elnöke Meghívás az Erdélyi Építészeti Biennálé
megnyitójára |
|
|
|
|
2018. március 23. péntek délelőtt A
tüzelőberendezések tervezett működésének feltételei a kéményáramkörben A
Bács-Kiskun Megyei Mérnöki Kamara szakmai továbbképzése |
|
|
9:00 -
9:30 |
A fatüzelésű kazánokra vonatkozó előírások
szigorodása, ennek várható hatásai Előadó: Christian Rubin ügyvezető igazgató,
Viessmann Holzheiztechnik GmbH - Wolfurt / Ausztria (német nyelvű előadás
tolmácsolással) |
|
9:30 - 10:00 |
Korszerű égéstermék-elvezető berendezések,
ezek forgalomba hozatalának, tervezésének és beépítésének szabályai Előadó: Haszmann Iván, ÉMI Nonprofit Kft. |
|
10:00 - 10:30 |
Aktuális kéményseprő ipari feladatok,
gyakorlat és tapasztalatok Előadó: Kocsis Krisztián, FŐKÉTÜSZ |
|
Szünet |
|
|
10:50 - 11:20 |
A kéményáramkör működését meghatározó
tényezők tüzelőberendezések esetében. Az égési levegő biztosítása Előadók: dr. Barna Lajos egyetemi tanár, BME
ÉPGET és Király Tamás, cégvezető, Aereco Légtechnika Kft. |
|
11:20 - 11:50 |
Gyűjtőkémények üzemeltetésének, biztonságának
aktuális kérdései Előadó: Keszthelyi István, ügyvezető,
CKP-Mérnök Kft. |
|
11:50 - 12:20 |
Kéményproblémák és az életveszély elhárítása
a kéményépítők (javítók) szemével Előadó: Bodnár Lajos, a Magyar
Kéménykivitelezők Egyesületének elnökhelyettese |
|
Szünet |
|
|
12:40 - 13:10 |
A tüzelőberendezések hatása a környezetre,
tervezési, üzemeltetési kérdések Előadó: Sümeghy Árpád, műszaki igazgató,
Energotrade Kft., Kéményjobbítók Országos Szövetsége elnökségi tag |
|
13:10 - 13:40 |
Az építőipari folyamat problémakörei a
szerződéskötéstől az átadás-átvételig a TSZSZ eljárások tapasztalatai alapján Előadó: Máté Miklós, a Teljesítésigazolási Szakértő Szerv vezetője Zárszó Ebéd a konferencia résztvevőinek |
Ne felejtsék el kitölteni a jelentkezési adatlapokat!
Jelentkezési lap látogatók részére >>
Jelentkezési
lap kiállítók részére >>
A konferencia megbízott szervezője a Műszaki
Könyvek Kft.
További információk Kovács Zsuzskánál az alábbi elérhetőségeken:
mobil: +36 (30) 474 47 52
e-mail: konferencia@kemenyjobbitok.hu
A cikk forrása: http://www.kemenyjobbitok.hu/
Fontos tudnivalók a kéménytüzekről
Vajon hányan gondolunk bele abba,
mikor házunk kéményére pillantunk, hogy nem kisebb feladatot lát
el, mint védi a házat a veszélyes gázoktól nap, mint nap, és
nem pusztán a tető egy dekorációs eleme?
Sokan szeretjük a kandallók, kályhák
melegét, elmerengeni a tüzet nézve, viszont aligha gondolunk bele
mindannyian abba, hogy, amint más eszköz is, a kéményünk is
igényli a karbantartást. Már pedig, ha kéményünk egészségét
nem tartjuk szem előtt, sajnos, nem csak ezeket az idillies képeket
tapasztalhatjuk meg vele kapcsolatban. De miért is?
A koszos, részlegesen vagy teljesen
eldugult kémények kéménytüzet okozhatnak, ami kárt okozhat az
épületben, és lakóiban is.
Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan ismerhetjük fel a kéménytüzet? Egyáltalán hogy kell elképzelnünk? Heves lángok csapnak ki a ház tetején, vagy kigyullad a fal?
A kéménytüzek főbb ismertető jelei a hangos pattogó, recsegő zaj, nagyon sok és sűrű füst, és erőteljes, forró illat. A kéménytüzek nagyon hevesen tudnak égni, ezért nem árt, ha jó viszonyt ápolunk szomszédainkkal, mert elég nagy a valószínűsége, hogy ők veszik észre hamarabb. Lángok és heves füst csaphat ki a kémény tetejéből, de egyesek a tehervonatok zajához hasonló dörgő hangokat is megfigyeltek, viszont ezek azok a kéménytüzek, amelyeket észrevettek.
Ezek szerint van, ami észrevétlen marad? De hogyan? A tűz nem elég látható?
Igen, van olyan kéménytűz, ami észrevétlen marad, viszont attól, hogy kevésbé látható, még nem okoz kisebb bajt, mivel ez is hasonlóan magas hőmérsékleten ég, ilyen módon pedig jelentős kárt tud tenni a kémény szerkezetében és a környező épületrészekben. Ezt lassan égő kéménytűznek kell elképzelni, amikor is nem kap elég levegőt vagy más tápláló anyagot a tűz, hogy látványosan fellobbanjon, viszont ahogy a tűz utáni parázs is, ez is jelentős hőt tud termelni.
A kép forrása: commons.wikimedia.org
És hogyan keletkezik a kéménytűz?
A fatüzelésű kályhákat arra tervezték, hogy melegen tartsák otthonunkat, míg a kéményüket arra, hogy kivezessék az égés melléktermékeit (pl. füstöt, vízgőzt, gázokat, el nem égett anyagokat, stb.), amelyek ahogy elhagyják a forró kályhát, átkerülnek az ehhez képest hűvösebb kéménybe, így kicsapódnak a kémény falára. Ez az anyag, ami ekkor keletkezik: a kreozot, vagy más néven karbolsav. Ez egy fekete vagy barna maradványtermék, amely sokféle állapotban megtalálható. Lehet, hogy kérges és pelyhes, de néha fényes, és kemény, egy viszont közös mindegyikben, mégpedig, hogy mind erőteljesen tűzveszélyes, és ha elegendő összegyűlik, a kiáramló gázok pedig elég forróak, akkor kéménytűz keletkezik.
Minden kéményben ugyanakkora kár keletkezik?
Egyértelműen nem, hiszen több féle kémény is van. Kőműves kéményeknél a legjellemzőbb, hogy megolvadnak a kémény körüli anyagok, jellemzően, habok, szigetelések, fedő díszítések pl. csempék, tapéták. Az ipari kéményeket ugyan úgy tervezik, hogy kibírják a magas hőmérsékletet is, de ezeket is megrongálhatja egy-egy nagyobb, hevesebb kéménytűz, ezeket ekkor mihamarabb le kell cserélni.
Honnan tudhatom, hogy volt-e már kéménytűz a kéményemben?
Néhány “tünetet” csak szakember tud megállapítani, észrevenni pl.:
- lerakódott kreozot
- a helyéről elmozdult kürtő, fém
- elrepedt, összeomlott kürtő
- elszíneződött esősapka
- kreozot darabok a tetőn vagy a földön
- forró kreozottól sérült tető
Míg vannak, amiket mi magunk is észrevehetünk, mint például:
- hiányzó csempék a kémény mentén
- eltorzult esősapka
- megolvadt antenna, ami közel van a kéményhez
- repedések a kémény külsején
- a szigetelések mentén szivárgó füst
Ha bármelyiket tapasztalja ezek közül, akkor mielőbb forduljon szakemberhez, illetve törekedjen a megelőzésre, hiszen mindig olcsóbb karbantartani, mint kármenteni.
További kérdése lenne? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat
Cikkünk ezen írás nyomán készült:
http://www.csia.org/chimneyfires.html
Interjú Vámos Csabával, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének elnökével
“Célunk, hogy minél jobb
munkakörülményeket tudjunk teremteni a szakmában dolgozó kéményseprő
szakembereknek, hogy ezzel a nagyon komoly felelősséget igénylő munkával
arányos egzisztenciális elismerésük legyen; olyan bérezésük, amiért megéri
vállalni ezt a feladatot, ezt a kockázatot.” - Vámos Csabát, a Kéményseprők
Országos Szakszervezetének elnökét kérdeztük.
A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/
1) Hogy látja, mekkora horderejű feladat a kéményseprési
munka - tekintettel az ország területére?
Úgy gondolom, hogy
a miénk egy igen komoly és felelősségteljes munka. Az egész ország területén
közel mintegy 5 millió üzemelő kémény van és ebből - sajnos az a
tapasztalatunk, hogy 4-500 ezer olyan van, ami felújításra szorul. Legalább
további 100-150 ezer olyan is van - de lehet,
hogy ez a szám már eléri a 200 ezret -, melyek ketyegő bombához hasonlatosak,
mert egészen egyszerűen olyan rossz állapotban vannak. Ismételten megjegyezném:
komoly és nagy felelősséget igénylő munka a miénk. Küzdünk is vele rendesen, hiszen
hasonlóan más területekhez - mi is elég komoly szakemberhiánnyal küzdünk.
2) Hogy néz ki a kéményseprő egy napja? A munkavégzés
során milyen problémába ütköznek a dolgozók?
Nagyon színes a kéményseprők mindennapja. Nincs 2 egyforma nap - ahogy ugye nincs 2 egyforma kémény se. Többnyire elég korán kezdenek a kollégák: reggel 8 órától már általában területen vannak. Ezt megelőzően az irodahelyiségben felveszik az aznapi címeket, elvégzik az ún. előzményfeltárást. Tehát megnézik, hogy az elmúlt években milyen hibákat észleltek egy adott területen a korábbi ellenőrzések során, vagyis előzetesen felkészülnek erre, s általában 7.30 órától már indulnak is ki a területre dolgozni.
Nagyon vegyes a fogadtatás, de azt tudom mondani, hogy a magyar honpolgárok felelősségteljesen gondolkodó emberek, szóval a többség hozzájárul ahhoz és elősegíti, hogy a kéményseprő be tudjon jutni a lakásba és el tudja végezni a munkáját. Többnyire elég sokáig dolgoznak: akár délután 4-5 óráig is eltarthat a munka. Még egyszer hangsúlyozom: sajnos nagyon kevesen vagyunk a szakmában: mindössze 8-900 szakember van erre az 5 millió kéményre, s ebből jól látható, hogy nagyon nincs idő a lazsálásra. Sokszor még a betegállományokat, illetve a szabadságolásokat is csak nagyon nehezen tudjuk megoldani.
3) Mennyi időt fordít egy kéményseprő a felszerelés
beszerzésére, karbantartására?
A beszerzés többnyire a munkáltató feladata, hiszen ő juttatja el a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges eszközöket. A felszerelések beszerzésében nagyon komoly hiátus van, ugyanis sajnos Magyarországon nincs olyan cég, ill. eddig nem nagyon tudtunk olyan cégről, amely konkrétan kéményseprő-ipari eszközöket, kézi szerszámokat gyártana és forgalmazna. Ezt jellemzően a hazai kéményseprő-ipar mindig külföld irányából szerezte be, többségében ugye Németországból - mondhatnám, az az egyik őshazája és favoritja a szakmának.
Amikor a kollégák kézhez kapják a munka- és védőeszközeiket, akkor minden esetben személyes felelősségük ezen eszközök rendben tartása; hogy munkára alkalmas állapotban tartsák, és ha gond adódna bármely eszközzel, azt a munkáltató felé jelezzék, hogy mielőbb megtörténjen annak cseréje.
Jellemzően azért elmondhatom, hogy a kéményseprő felszerelések 1-2 évig biztonsággal használhatóak, nyilván ez függ attól is, hogy az adott kolléga milyen területen jár. Azért leginkább az ún. szilárdtüzelésű kéményekhez használt kefék, ill. a kémény tisztításhoz szükséges apparátok azok, melyek sokkal hamarabb és sokkal könnyebben tönkremennek, ellentétben mondjuk a golyós kötelekkel, amik sokkal inkább bírják a gyűrődést.
4) Milyen munkavédelmi problémák adódhatnak? Mi az, amire
jelenleg nagy szükség lenne ezen a téren?
Munkavédelmi
problémák alatt én különböző eseteket emelnék ki. Ezek általában elkerülhetők, ha az ember odafigyel. Nyilván a kutyaharapás az, ami a leginkább
szokott minket érinteni, de ott van sajnos a leesés is. Két évvel ezelőtt volt
is egy tragikus haláleset, amikor az egyik megyében dolgozó kéményseprő -
sajnos mindenféle védőfelszerelés hiányában végzett munkát - lezuhant a
padlástérből, illetve maga a padlástér volt az, ami leszakadt. Sajnos ő a kórházba
szállítás következtében elhunyt. Tehát ezt tudnám én különösen hangsúlyozni.
Nagy hangsúlyt fektetni a különböző hevederekre, védőfelszerelésekre,
védősisakra, a rögzítés megoldására.
Létezik egy
probléma, mely sajnos egyelőre csak nyugaton, ill. az északi országokban
megfigyelt és vizsgált probléma. Ezen mi is nagyon meglepődtünk, amikor
legutóbb egy svédországi nemzetközi találkozón vettünk részt. Ott egy kimutatás
(egy felmérési tanulmány) alapján megállapították, hogy a kéményseprők -
munkájukból adódóan rengeteg kormot lélegeznek be, ami elősegíti a különböző
rákos daganatos megbetegedések számát.
5) Milyen technológiai innováció jellemző, vagy lenne
szükséges a kéményseprők számára?
Hellyel-közzel én
azt gondolom, viszonylag elég jól felszereltek a magyar kéményseprők. Én a
problémát inkább abban látom, hogy a már most kibővített feladatok hatására -
2015. január 1-jétől - jóval több feladatot kell
elvégezni. Pl. összekötő elem, levegő-utánpótlás, égéstermék CO tartalmának ellenőrzését
is el kell már végeznünk.
Rengeteg olyan új
felszerelést írt elő az új idevonatkozó rendelet, ami egyébként teljesen jogos,
csak hát, ugye a szerszámokat állandóan naprakészen kell tartani és a
kéményseprőnél kell lenniük, tehát logisztikailag elég nehéz ezt így megoldani.
Én azt gondolom,
hogy törekednünk kellene annak az irányába - hasonlóan, mint ahogy a németeknél
működik -, hogy ún. szervizautókkal - páros munkavégzésben járjanak a
kéményseprők. Tekintve ezen autók felszereltségét, sokkal könnyebben meg
lehetne oldani ezen eszközöknek a szállítását; hogy a szakembereknek a
rendelkezésére álljon, amikor éppen szükségük van rá. Ugyanis nem minden szerszám
olyan, amire állandó jelleggel szükség lenne a munkánkhoz. Van olyan, ami
tényleg csak egy-egy helyzetben kell, hogy elővegye az ember. Aztán ott van még
a műszerezettség kérdése. Ennek tekintetében is még lennének olyan dolgok,
melyek fejlesztésre szorulnának, nyilván mondhatnám, hogy a 21. századi
modernizációt kéne követni, vagyis elősegíteni azt, hogy minél kevesebb legyen
a helyben lévő írás, dokumentáció. Ezért kellene valami olyan technikát
kifejleszteni, amely e tekintetben is könnyítené
a kéményseprő munkáját. Egyébként ez a kéményseprők empirikus véleménye is: sok
esetben magát a munkát sokkal hamarabb el tudják végezni, mint a helyben lévő
adminisztrációt.
6) Milyen minőségbiztosítás létezik a kéményseprési
munkában, mi az a szabvány, amivel a szakma biztosítja a minőségi
szolgáltatást?
Ez megint eltérő.
Vannak olyan cégek, melyek rendelkeznek kidolgozott minőségbiztosítási
politikai rendszerrel, de van, akinek nincs ilyen. Legjobb tudomásom szerint a
Főkétüsz Kft. az, ami rendelkezik az összes ISO minősítéssel (minőségbiztosítási, környezetirányítási,
energiairányítási), és rendre mindezt kontrollálják is. Úgy gondolom, hogy itt
is van hova fejlődni; hogy ez valahol egy kötelezettség legyen - minden ilyen
tevékenységet végző szolgáltató irányába. Hiszen itt egy elég fontos
tevékenységet látunk el, és ezt csak és kizárólag megfelelő és magas szintű
minőségi szolgáltatás keretében lehet végezni.
7) Beszéljen a szakma további, jelenleg is létező
problémáiról!
Szinte csak
problémákat tudnék most sajnos említeni. Itt az elmúlt pár év nagyon megtépázta
a kéményseprő szakmát, nevezetesen, hogy a jogalkotó csökkentette a különböző
kéménytípusok ellenőrzésének gyakoriságát. Itt a gázkéményekre gondolok - most
már csak két évente egy alkalommal kell őket megvizsgálni, ill. 2018. január
1-jétől most életbe lépett egylakásos ingatlanok, lakások vonatkozásában már
nem kötelező a kötelező sormunka jellegű kéményseprés. Tehát van bőven probléma
a szakmában. Sajnos ez most az élet és a
biztonság rovására fog menni. Egyébként ez jól látható és tapasztalható, a
sajtó is megírta: mióta ritkultak az ellenőrzések, megszaporodtak a balesetek.
8) Mi az, amit szeretnének elérni, hogy jobb legyen a
szakmában dolgozóknak?
Egy munkavállaló esetében mindig azt szoktam mondani - két fontos tényező van: munkakörülmény és munkabér. Ezek nagyon fontosak egy dolgozó életében. Szoktam is mondogatni tréfásan: kereshetek én nagyon jól, ha nem jó a munkakörülmény, onnan elvágyik az ember. Jelenleg az a célunk, hogy minél jobb munkakörülményeket tudjunk teremteni a szakmában dolgozó kéményseprő szakembereknek, hogy ezzel a nagyon komoly felelősséget igénylő munkával arányos egzisztenciális elismerésük legyen; olyan bérezésük, amiért megéri vállalni ezt a feladatot, ezt a kockázatot. Nem mellesleg egy olyan bérrendszert kidolgozni, amely a fluktuációban is képes segítséget nyújtani, hiszen a jelenlegi alacsony bérek mellett igen nehéz pótolni az elvesztett, vagy nyugdíjba vonult munkatársakat.
