Lényegében minden ország társadalmában fontos eleme a háznak, és ezáltal a mindennapi életnek a kémény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon szófordulatok, szólások, közmondások, melyek mind a kéménnyel kapcsolatosak. Igen színes a paletta, legyen szó akár a magyar, akár a más nemzetek szófordulatait tekintve. Ezekből gyűjtöttünk most össze néhányat.

“Nem mindig sütőkemencéből megy ki a füst a kéményen.” Orosz nyelvterületen került be a különböző szólások körébe ez a fordulat. Jelentése nagyrészt megegyezik azzal, amit mi úgy mondunk, a látszat néha csal.

Akinek tűz lakik a szívében, az tud csak igazán nemesen és lelkesen cselekedni. Ha rideg az ember, a cselekedetei is hitehagyottak lesznek. Az orosz ember ezt egykoron így mondta: “A hideg kémény nem füstöl.”

A lengyel zsidó, ha olyasvalakivel beszélt, akivel haragban volt, akkor mérgében jiddis nyelven a következőket mondta: “Ne tudjon a füst a kéményedből kiszállni!” A francia nyelvben elterjedt egy ilyen formula, hogy “hiába meszeled fehérre a kéményt, mert csakhamar fekete lesz", melyben egyszerre érezhető az utalás a hiába végzett munkára, valamint a problémák szőnyeg alá söprésének későbbi következményére, mikor is újra számolni kell azzal a problémával, amiről próbáltunk hirtelen megfeledkezni.

“Nem lehet a kéményt anélkül kisöpörni, hogy be ne kormozná magát az ember”, ez a német nyelvterület bölcsessége, amely magában hordozza azt a jelentéstartalmat, miszerint az eredményért keményen meg kell dolgozni, és bizony egy probléma megoldásához vállalni kell a kockázatot, hogy valahol mi is sérülni fogunk.

"Hogy egy kémény füstölögjön, ahhoz sok pénz szükséges,”- ezt a fordulatot már a németalföldi területeken használták. Érdemes megfigyelni, hogy a kémény füstje és a gazdagság már egy bizonyos erősségű logikai kapcsolati összefüggést tudhatott magáénak. Persze, ez az adott állam gazdagságától is függött, hogy milyen formában kerül elő, Albániában, például, mivel csak a tehetősebbek házán volt megtalálható a kémény, így a gazdagabb réteg megnevezése “magaskéményűként” terjedt el a déli országban.

A kép forrása: pixabay.com

Lássunk pár példát Magyarország területéről! Talán erre vagyunk a leginkább kíváncsiak, elvégre saját történelmünk, problémáink találhatóak meg szólásainkban, közmondásainkban. Mint az nyelvünk, szókincsünk, fordulataink gazdagságából is adódik, nem egy szólásunk, illetve közmondásunkban található meg a kémény motívuma:

“Nem füstös a kémény.” Mint azt a németalföldi példánál is láthattuk, sokszor összekapcsolódott a kéményből kiszálló füst és a gazdagság közötti összefüggés. Ez a szólásunk is erre utal: olyannyira nem használják a kéményt, hogy főzniük sincsen mit, tehát az abban a házban lakók nagyon szegények.

“Hol a kémény nem füstölög, nehezen lesz ott nagy ebéd.” Ott számíthatunk kellemes vendéglátásra , ahol erre sokat készülődnek (Más esetben aligha…).

Hányszor érezzük azt, hogy mások helyett bűnhődünk, ez a régebbi generációk által gyakran használt fordulat pont az ilyen helyzeteknél került megfogalmazásra, miszerint “engem dugnak ki a kéményen.”

“Füstöl a kémény, de nem tudjuk, mi fő alatta.” Milyen szép párhuzam a fentebb említett orosz megfelelővel! Jelentése is hasonló: A látszat néha csal.

“A kémény sem füstöl magától” - Ismerjük azt a közmondást, hogy: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja? Egykoron a hasonló jelentéstartalmat (miszerint minden hírnek megvan az alapja, amiért sokan beszélnek róla) így ebben a rövidebb formában is kifejezték.

A cikk Szulovszky János Füstfaragók című könyvét használta fel forrásként.

Kérdése van? Keressen bennünket bizalommal! Kapcsolat