“Célunk, hogy minél jobb munkakörülményeket tudjunk teremteni a szakmában dolgozó kéményseprő szakembereknek, hogy ezzel a nagyon komoly felelősséget igénylő munkával arányos egzisztenciális elismerésük legyen; olyan bérezésük, amiért megéri vállalni ezt a feladatot, ezt a kockázatot.” - Vámos Csabát, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének elnökét kérdeztük.

A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/

1) Hogy látja, mekkora horderejű feladat a kéményseprési munka - tekintettel az ország területére?

Úgy gondolom, hogy a miénk egy igen komoly és felelősségteljes munka. Az egész ország területén közel mintegy 5 millió üzemelő kémény van és ebből - sajnos az a tapasztalatunk, hogy 4-500 ezer olyan van, ami felújításra szorul. Legalább további 100-150 ezer olyan is van - de lehet, hogy ez a szám már eléri a 200 ezret -, melyek ketyegő bombához hasonlatosak, mert egészen egyszerűen olyan rossz állapotban vannak. Ismételten megjegyezném: komoly és nagy felelősséget igénylő munka a miénk. Küzdünk is vele rendesen, hiszen hasonlóan más területekhez - mi is elég komoly szakemberhiánnyal küzdünk.

2) Hogy néz ki a kéményseprő egy napja? A munkavégzés során milyen problémába ütköznek a dolgozók?

Nagyon színes a kéményseprők mindennapja. Nincs 2 egyforma nap - ahogy ugye nincs 2 egyforma kémény se. Többnyire elég korán kezdenek a kollégák: reggel 8 órától már általában területen vannak. Ezt megelőzően az irodahelyiségben felveszik az aznapi címeket, elvégzik az ún. előzményfeltárást. Tehát megnézik, hogy az elmúlt években milyen hibákat észleltek egy adott területen a korábbi ellenőrzések során, vagyis előzetesen felkészülnek erre, s általában 7.30 órától már indulnak is ki a területre dolgozni.

Nagyon vegyes a fogadtatás, de azt tudom mondani, hogy a magyar honpolgárok felelősségteljesen gondolkodó emberek, szóval a többség hozzájárul ahhoz és elősegíti, hogy a kéményseprő be tudjon jutni a lakásba és el tudja végezni a munkáját. Többnyire elég sokáig dolgoznak: akár délután 4-5 óráig is eltarthat a munka. Még egyszer hangsúlyozom: sajnos nagyon kevesen vagyunk a szakmában: mindössze 8-900 szakember van erre az 5 millió kéményre, s ebből jól látható, hogy nagyon nincs idő a lazsálásra. Sokszor még a betegállományokat, illetve a szabadságolásokat is csak nagyon nehezen tudjuk megoldani.

3) Mennyi időt fordít egy kéményseprő a felszerelés beszerzésére, karbantartására?

A beszerzés többnyire a munkáltató feladata, hiszen ő juttatja el a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges eszközöket. A felszerelések beszerzésében nagyon komoly hiátus van, ugyanis sajnos Magyarországon nincs olyan cég, ill. eddig nem nagyon tudtunk olyan cégről, amely konkrétan kéményseprő-ipari eszközöket, kézi szerszámokat gyártana és forgalmazna. Ezt jellemzően a hazai kéményseprő-ipar mindig külföld irányából szerezte be, többségében ugye Németországból - mondhatnám, az az egyik őshazája és favoritja a szakmának.

Amikor a kollégák kézhez kapják a munka- és védőeszközeiket, akkor minden esetben személyes felelősségük ezen eszközök rendben tartása; hogy munkára alkalmas állapotban tartsák, és ha gond adódna bármely eszközzel, azt a munkáltató felé jelezzék, hogy mielőbb megtörténjen annak cseréje.

Jellemzően azért elmondhatom, hogy a kéményseprő felszerelések 1-2 évig biztonsággal használhatóak, nyilván ez függ attól is, hogy az adott kolléga milyen területen jár. Azért leginkább az ún. szilárdtüzelésű kéményekhez használt kefék, ill. a kémény tisztításhoz szükséges apparátok azok, melyek sokkal hamarabb és sokkal könnyebben tönkremennek, ellentétben mondjuk a golyós kötelekkel, amik sokkal inkább bírják a gyűrődést.

4) Milyen munkavédelmi problémák adódhatnak? Mi az, amire jelenleg nagy szükség lenne ezen a téren?

Munkavédelmi problémák alatt én különböző eseteket emelnék ki. Ezek általában elkerülhetők, ha az ember odafigyel. Nyilván a kutyaharapás az, ami a leginkább szokott minket érinteni, de ott van sajnos a leesés is. Két évvel ezelőtt volt is egy tragikus haláleset, amikor az egyik megyében dolgozó kéményseprő - sajnos mindenféle védőfelszerelés hiányában végzett munkát - lezuhant a padlástérből, illetve maga a padlástér volt az, ami leszakadt. Sajnos ő a kórházba szállítás következtében elhunyt. Tehát ezt tudnám én különösen hangsúlyozni. Nagy hangsúlyt fektetni a különböző hevederekre, védőfelszerelésekre, védősisakra, a rögzítés megoldására.

Létezik egy probléma, mely sajnos egyelőre csak nyugaton, ill. az északi országokban megfigyelt és vizsgált probléma. Ezen mi is nagyon meglepődtünk, amikor legutóbb egy svédországi nemzetközi találkozón vettünk részt. Ott egy kimutatás (egy felmérési tanulmány) alapján megállapították, hogy a kéményseprők - munkájukból adódóan rengeteg kormot lélegeznek be, ami elősegíti a különböző rákos daganatos megbetegedések számát.

5) Milyen technológiai innováció jellemző, vagy lenne szükséges a kéményseprők számára?

Hellyel-közzel én azt gondolom, viszonylag elég jól felszereltek a magyar kéményseprők. Én a problémát inkább abban látom, hogy a már most kibővített feladatok hatására - 2015. január 1-jétől - jóval több feladatot kell elvégezni. Pl. összekötő elem, levegő-utánpótlás, égéstermék CO tartalmának ellenőrzését is el kell már végeznünk.

Rengeteg olyan új felszerelést írt elő az új idevonatkozó rendelet, ami egyébként teljesen jogos, csak hát, ugye a szerszámokat állandóan naprakészen kell tartani és a kéményseprőnél kell lenniük, tehát logisztikailag elég nehéz ezt így megoldani.

Én azt gondolom, hogy törekednünk kellene annak az irányába - hasonlóan, mint ahogy a németeknél működik -, hogy ún. szervizautókkal - páros munkavégzésben járjanak a kéményseprők. Tekintve ezen autók felszereltségét, sokkal könnyebben meg lehetne oldani ezen eszközöknek a szállítását; hogy a szakembereknek a rendelkezésére álljon, amikor éppen szükségük van rá. Ugyanis nem minden szerszám olyan, amire állandó jelleggel szükség lenne a munkánkhoz. Van olyan, ami tényleg csak egy-egy helyzetben kell, hogy elővegye az ember. Aztán ott van még a műszerezettség kérdése. Ennek tekintetében is még lennének olyan dolgok, melyek fejlesztésre szorulnának, nyilván mondhatnám, hogy a 21. századi modernizációt kéne követni, vagyis elősegíteni azt, hogy minél kevesebb legyen a helyben lévő írás, dokumentáció. Ezért kellene valami olyan technikát kifejleszteni, amely e tekintetben is könnyítené a kéményseprő munkáját. Egyébként ez a kéményseprők empirikus véleménye is: sok esetben magát a munkát sokkal hamarabb el tudják végezni, mint a helyben lévő adminisztrációt.

6) Milyen minőségbiztosítás létezik a kéményseprési munkában, mi az a szabvány, amivel a szakma biztosítja a minőségi szolgáltatást?

Ez megint eltérő. Vannak olyan cégek, melyek rendelkeznek kidolgozott minőségbiztosítási politikai rendszerrel, de van, akinek nincs ilyen. Legjobb tudomásom szerint a Főkétüsz Kft. az, ami rendelkezik az összes ISO minősítéssel (minőségbiztosítási, környezetirányítási, energiairányítási), és rendre mindezt kontrollálják is. Úgy gondolom, hogy itt is van hova fejlődni; hogy ez valahol egy kötelezettség legyen - minden ilyen tevékenységet végző szolgáltató irányába. Hiszen itt egy elég fontos tevékenységet látunk el, és ezt csak és kizárólag megfelelő és magas szintű minőségi szolgáltatás keretében lehet végezni.

7) Beszéljen a szakma további, jelenleg is létező problémáiról!

Szinte csak problémákat tudnék most sajnos említeni. Itt az elmúlt pár év nagyon megtépázta a kéményseprő szakmát, nevezetesen, hogy a jogalkotó csökkentette a különböző kéménytípusok ellenőrzésének gyakoriságát. Itt a gázkéményekre gondolok - most már csak két évente egy alkalommal kell őket megvizsgálni, ill. 2018. január 1-jétől most életbe lépett egylakásos ingatlanok, lakások vonatkozásában már nem kötelező a kötelező sormunka jellegű kéményseprés. Tehát van bőven probléma a szakmában. Sajnos ez most az élet és a biztonság rovására fog menni. Egyébként ez jól látható és tapasztalható, a sajtó is megírta: mióta ritkultak az ellenőrzések, megszaporodtak a balesetek.

8) Mi az, amit szeretnének elérni, hogy jobb legyen a szakmában dolgozóknak?

Egy munkavállaló esetében mindig azt szoktam mondani - két fontos tényező van: munkakörülmény és munkabér. Ezek nagyon fontosak egy dolgozó életében. Szoktam is mondogatni tréfásan: kereshetek én nagyon jól, ha nem jó a munkakörülmény, onnan elvágyik az ember. Jelenleg az a célunk, hogy minél jobb munkakörülményeket tudjunk teremteni a szakmában dolgozó kéményseprő szakembereknek, hogy ezzel a nagyon komoly felelősséget igénylő munkával arányos egzisztenciális elismerésük legyen; olyan bérezésük, amiért megéri vállalni ezt a feladatot, ezt a kockázatot. Nem mellesleg egy olyan bérrendszert kidolgozni, amely a fluktuációban is képes segítséget nyújtani, hiszen a jelenlegi alacsony bérek mellett igen nehéz pótolni az elvesztett, vagy nyugdíjba vonult munkatársakat.